Ki ne emlékezne vissza gyerekkora legfőbb játékaira, hőn szeretett csínytevéseire? Van, aki a ruhákért volt oda kislányként, az autókért kisfiúként, vagy éppen főzőcskézni szeretett, vagy tanító nénit játszott, esetleg rendőrt, vagy épp kukást vélt felfedezni magában ideje korán. És persze ezekhez társulnak a legnagyobb rosszalkodások is. Sosem felejtem el például, hogy a testvérem egyszer egészen a falu végéig vándorolt közel négy évesen a kukások után, úgy, hogy azt senki, még a munkások se vették észre, mert egyszerűen annyira tetszett neki amit csináltak, maga az autó, hogy észre se vette mit csinál, csak szépen sétált utánuk. Persze édesanyám majd szívrohamot kapott, mikor nem találta sehol, de egy kis faluban mindenkit ismernek, így az egyik néni kézen fogta az öcsémet és szépen a házig kísérte, így nem lett nagyobb baj az elcsatangolásából. Azután édesanyám minden kedden a testvéremmel együtt nézte meg, ahogyan elmennek a kukások a ház előtt.
Nekem más hobbim volt, olyan, ami ma is végig kíséri a napjaimat. A dekorkozmetikumok világa. Édesanyám ugyanis egy gyönyörű nő volt, aki számára mindig is fontos volt, hogy igazi nőként legyen jelen bizonyos helyzetekben. Mondjuk édesapám egyik üzleti vacsoráján, ha épp el kell, hogy kísérje, vagy ha színházba mennek, esetleg egy-egy nagyobb karácsonyi ünnepségen, tehát alkalmanként. Meg is tanította nekem is, hogy nem mindig kell az embernek sminkelnie magát, de amikor kell, akkor kell, hogy egy szép, szolid, mégis mutatós sminket tudjon magának készíteni. Sosem felejtem el, hogy egyszer, egy fekete ruhához egy erősebb sminket és vörös rúzst tett fel egy színházi esthez, és édesapám teljes csodálattal nézett rá, és persze meglepetéssel, mert édesanyám általában szolid és visszafogott sminket hordott. Akkor azonban azt mondta nekem, néha egy kis meglepetés nem árt.
A mai napig hálás vagyok azért, hogy akkor megtanította ezeket nekem, és azért is, hogy amikor néha kikentem magam ezekkel a dekorkozmetikumokkal, nem volt rám túl mérges, és nem szidott meg túlzottan. Mindig inkább csak annyit mondott, hogy ezt még kell egy kicsit tanulni. Talán nem túl pontosak a vonalak és nem túl jók az arányok, de menni fog ez egyszer nekem is. Szép emlékek, melyek mai napig, minden reggelemet végig kísérik, és így meg is határozzák azokat.