Az embernek van néhány nagyon meghatározó személy az életében. Persze, vannak olyan emberek, akik rengeteg emberrel vannak kapcsolatban. Legyenek azok ügyfelek, haverok, jó ismerősök, szomszédok és így tovább. De nekik is biztos vagyok benne, hogy van négy-öt olyan ember, aki szinte végigkíséri az egész életét, nagyon sok közös élmény fűzi össze őket, rengeteg mindent tanultak meg együtt, örök barátság köti őket össze. Nekem is van ilyen, kettő. Az egyik barátnőm már középiskolás korom óta az életem része, közel tizenhét éve boldogítjuk egymást. Nem volt olyan szülinap, karácsony, nagyobb ünnep, amit ha nem is a napján, de ne ünnepeltünk volna meg együtt. Közös nyaralások, téli esték, filmnézés, mozi, színház, összeköt minket. Számtalan programot valósítottunk meg együtt. Közöttük volt a tihanyi levendulafesztivál meglátogatása is, ezt azonban számtalan éven keresztül valamiért nem tudtuk megtenni. Mindig közbejött valami. Vagy az idő volt nagyon rossz, vagy valamelyikünk lebetegedett, vagy a kocsi robbant le, éveken keresztül nem tudtunk sajnos eljutni a fesztiválra. Már nevetve beszéltük, mikor közeledett az időpontja, hogy vajon abban az évben éppen mit kínál az élet, miért nem fogunk tudni eljutni.
Az egyik évben azonban összejött. Eljutottunk. Kalandosan ugyan, mert hatalmas dugó és baleset is nehezítették az útszakaszt, így a kitűzött érkezési idő jó pár órával tovább csúszott, és végül nem a tihanyi levendulamező lett a végső úticél, hanem egy dörgicsei, de feledhetetlen élmény volt. Én amúgy is nagyon szeretek utazni, így pedig, hogy életem egyik legjobb barátjával tölthettem el ezt a napot, ráadásul végre eljutottunka fesztiválra is, feledhetetlen elmék lett.
Karácsonyra emiatt úgy döntöttem, hogy keresek számára valami levendulás ajándékot. Elkezdtem barangolni a neten, és a végén már azon kaptam magam, hogy Szalai Balázs oldalán a vászonképek között nézelődtem. Lenyűgözött a képek szépsége, és csak nézegettem őket, mikor szembe jött egy igazán gyönyörű levendulás vászonkép. Azontúl, hogy elbűvöltek a színei és a kép kompozíciója, azonnal meg is rendeltem, mert már azt is láttam magam előtt, a barátnőm lakásának melyik pontján fog tökéletesen mutatni. Így is lett. Nem csak meghatódott, mikor kibontotta, hanem jót is nevetett, mert egy kis cetlit tűztem mellé, hogy ha már ennyit várni kellett rá, legalább örök élmény maradt. Nagyon szeretem őt, és így legalább öreg korunkig lesz egy szép tárgy lakásában, mely erre a napra emlékezteti.