Milyen egy jó fotós? Senki sem foglalkozik ezzel a kérdéskörrel addig, amíg igazán nem fontos az a fotózás ami előtt áll, legyen az egy karácsonyi fotózás, családi fotózás, babafotózás vagy épp nagy napjának megörökítése, amikor egyszer és visszavonhatatlanul kimondja a számára legfontosabb embernek, hogy vele szerente élni, megöregedni, együtt lenni jóban, rosszban, egészségben legfőképp, elűzve a betegséget, vagyis esküvőjének napja.
Sok ember szorong a fotózástól. Annyira tökéletes szeretne lenni a képeken, frusztrálja, hogy egy számára idegen ember próbálja rávenni olyan mozdulatokra, amelyeket valójában sosem tenne, olyan helyzeteket kreál, ami aztán a képeken nagyon izzadságszagú, erőltetett lesz, és kudarc lesz számára később visszanézni annak a napnak a képeit ami valójában élete legszebb, egyszeri és megismételhetetlen pillanata volt. Őszintén szólva, a szervezések kezdetén én is nagyon tartottam ettől.
Én úgy választottam szolgáltatót, hogy biztos lehessek benne, nem lesz semmi feszültség, feszélyezettség, idegesség a fotózáson ami elvenné a képek valódi varázsát. Számomra a tökéletes esküvői fotós az volt, aki fel tud oldani, közvetlen, időt és energiát szán arra, hogy megismerjen, hogy tudja, mi a stílusom – és persze a most már férjem stílusa, – hogyan működünk mi együtt, és olyan képeket csinál, nem csupán a kreatív fotózáson. Hanem az egész nagy napon, amelyek visszaadják a hangulatot, az érzelmeket, és mindemellett technikailag is tökéletesek, vagyis tíz-húsz év múlva is ugyanúgy könnyeket tudnak csalni a szemünkbe, mint ahogyan akkor, amikor átéltük, vagy mikor először kézhez vettük a képeket. Nem volt egyszerű ilyen fotóst találni, de végül minden kétséget kizáróan kijelenthetem, hogy sikerült.