Az ember, ha gyereke születik komoly elképzeléssel van az iránt, hogy mit fog majd csinálni a gyerek, mit és hol fog tanulni, hogy fog majd sportolni vagy épp hogyan nem. Én azt gondoltam, hogy biztos, hogy nem fogom engedni, hogy a gyerekem – ha fiam lesz, ha lányom – élsportoló legyen, mert volt egy szent meggyőződésem, hogy ez nem csak hogy nem válik a gyerekek egészségére, de iszonyat káros is tud lenni a teljesítménykényszer, a kiégés, a sérülések és a túlhajtás miatt. Persze aztán megszületett a fiam, és már négy évesen rácáfolt erre a gondolatomra, mert úszni tanult, és annyira tetszett neki, és olyan jó eredményei voltak, hogy verseny szinten is belevágott az úszás világába. Mondanom sem kell, hogy persze élsportoló lett, ráadásul nem is rossz, leginkább kiemelkedő teljesítménnyel, ami még most is azt mutatja, hogy nemzetközi szinten is számtalan kategóriában esélyes a jó helyezésekre, tehát hosszú távon is ezt szeretné csinálni.
Én pedig bár nagyon féltem, egyrészt nem is gondolom hogy ebbe már egy tizenhat éves fiatal embernél beleszólhatok, másrészt pedig persze mérhetetlen büszke vagyok rá, és örömmel tölt el a sikere. Nem is tudom, hogy kitől kaphatta vagy örökölhette ezt a hihetetlen kitartást és akaratot, amivel az edzéseket és a versenyeket végig tudja csinálni. Rengeteget úszik, és ami talán még fontosabb, hogy azt látom, hogy iszonyatosan élvezi is.
Éppen ezért, nem olyan régen, ahogy barangoltam a https://extrembazar.hu/ oldalon megláttam egy vízálló mini vezeték nélküli fülhallgatót, és azonnal vettem is neki egyet, hogy amikor olyan edzése van, egy kicsit ki tudjon kapcsolni a vízben a zene segítségével. Iszonyatosan szereti ezt a kis fülhallgatót, és azt látom rajta, hogy hihetetlen energiát tud így megspórolni azokon az edzéseken, amikor zenét tud mondjuk egy hosszútávú úszás során hallgatni. Imádja, én pedig őt imádom.